2009.12.14. 00:00 David Reich

Koppenhágai tátra-csúcs

 

Nos, szinte túl is vagyunk azon, amit előre tudhattunk, és ami még el sem kezdődött igazán. A gazdagok szarnak a szegényekre, a biztonságban élők a kiszolgáltatottakra. Ahogy azt előre tudtuk, semmilyen megoldást nem hozott a jövő problémáira a sok "nagyvonalú" felajánlás. Meggyőződésem, a politikusok, akik hozzászoktak a védettségükhöz, azt hiszik, lesz majd hova menekülni a súlyos aszályok, az éhínség, a szomjúság és a járványok elől, majd ha egyszer igazán komolyra fordul a helyzet úgy kétszáz év múlva. A hülyék nem fogják fel, hogy néhány év múlva következik be majd mindaz, amitől mindenki retteg, akinek van mit veszíteni.

Az a körülbelül ezer férfi és nő, aki felemelte szavát a tétlenség és tehetetlenség ellen, az egyébként szabályos utcai demonstráció helyszínéről a jéghideg padlójú helyiségbe került megbilincselve, mintegy prevencióként, ahogy a rendőrfőnök nyilatkozott. Mit nekünk emberi jogok, ha azok csak zavarnak minket a jövő formálásában. Amig a hatalom így áll hozzá az alapvető sorskérdéseinkhez, amikkel kapcsolatban nincs idő sok hónapos vagy éves vitára, idióta és értelmetlen "érdekérvényesítésre", hiszen rövidesen minden olyan nagyon értelmetlenné válik majd a globális kataklizmák tükrében.

Közben elterjedt, majd "igaznak" is bizonyult az a hír, hogy a találkozó tudományos dokumentumait valamiféle "ökoterroristák" meghekkelték. Az elsődleges közlemények próbáltak ezekre a dokumentumokra hivatkozva olyan érzetet kelteni, mintha a baj csekély mértékű és könnyen reparálható lenne. Miért akarnák ezt az ún. "ökoterroristák" velünk elhitetni?

Ezek igencsak nevetséges vádak. Eszembe jutott a latin cui prodest, azaz kinek az érdeke kifejezés, amely minden római nyomozás, jogszolgáltatás alapja volt valaha. Kinek az érdeke az igazság meghamisítása, eltitkolása vajon? Én nem hiszek az "ökoterrorista-veszély" sztoriban. Azt látom, hogy leginkább a nemzetközi olaj- és gázkitermelő cégek, amelyek a fosszilis energia folytonos és utolsó cseppig tartó kifacsarásában érdekeltek lesznek azok, amelyek leginkább érdekeltek a kapcsolódó média és a tudományos kommunikáció manipulálásában is. Ebben együttműködhetnek velük az általuk eltartott és / vagy kézbentartott abszolút monarchiák, diktatúrák, és a demokráciák azon politikusai, akik olajüzletben utaznak, mint pl. a Bush-család, de az energia kufároknak kiszolgáltatottan működő nagy demokráciák is, mivel a kormányok sehol sem sürgetik az alternatív energiatermelésre való átállást, pedig az is nagy üzlet lenne, csak másnak.

Ugyanez igaz a fosszilis anyagok hajtotta közlekedési eszközökre, mivel már vagy negyven éve rendelkezésre áll az alternatív technológia, de annak fejlesztésével, adaptálásával senki sem foglalkozik igazán komolyan. Ha ezek a kutatások csak annyi finanszírozást kaptak volna az elmúlt ötven évben, mint a Föld hadi kiadásai egy évben, ma már nem szennyező autóink lennének, és kis közösségek termelnék meg a saját energiaszükségletüket.

Tanulmányaim és tapasztalataim szerint a nagy mennyiségű piaci (nagyüzemi) árutermelés a mezőgazdaságban (de az iparban is) tönkretette a termelőeszközöket (vizeinket, a talajt erodálta, kiürítette belőle a tápnyagokat), vagyis szörnyeket nemzettünk mi, magunkat sorsát saját kezébe vevő Istennek gondoló emberek. Visszaállni a hagyományos kisparaszti közösségi árutermelésre igen nehéz lesz, mert nincs már parasztságunk sem. Ha azt hiszi a kedves olvasó, hogy hazánk falvai többségében parasztok laknak, nagyot téved! Ha épp nem kihalófélben vannak, akkor többnyire a városok szolgáltató szektorában dolgozó bérmunkások ezek az emberek, akik kizsákmányolása olyan szintet ér el, hogy a munkából való hazaérésük után már nem akarnak / nem képesek paraszti munkát végezni még a saját kiskertjükben sem. Előállt az a buta helyzet, hogy a falusi a nagyüzemi gazdaságban előállított élelmiszert a globális kereskedelmi lánchoz tartozó áruházban szerzi be magának igényei kielégítésére. Sztálin boldog lehet, hisz álma megvalósult!

Egyben azok a közgazdászok is elégedettek lehetnek, akik a 70-es, 80-as években a nyugati demokráciák és a sztálinista-szocialista diktatórikus rezsimek gazdaságának hosszútávú összeolvadásában hittek (ún. konvergencia-elmélet), mert az szintén megvalósult! Most már nem egy-egy elnyomó rezsimnek kiszolgáltatottan élünk, hanem elvileg egy politikailag hosszabb, de gazdaságilag keményebb pórázra fogott globális világban, amely minden kínzásnál és bebörtönzésnél hatékonyabban érvényesíti a kizsákmányoló tőke érdekeit, ugyanakkor a szociális piacgazdaság negyven-ötven éves konszenzusát és vívmányait sikerült a pénzügyi világválságra hivatkozva fél év alatt lerombolni. Ma már termelők és fogyasztók állnak szemben, és mi fogyasztók végtelenül kiszolgáltatottak vagyunk, az általunk erre a célra (is) fenntartott állam pedig egyre többször emeli fel karjait és tárja szét, hogy sajnos nem tud beavatkozni, nem tud segíteni. Akkor mi a fenének van? Elolvadt a szánkban a tátra-csúcs, és csak keserűség maradt utána.

 

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://lrjd.blog.hu/api/trackback/id/tr691594139

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása